ez a poszt eltér az eddigiektől.
tömény angst.
mert máshol nem mertem.
Van egy pillanat, teljesen mindegy mikor, kivel, vagy mi miatt. Egy pont ahol az egész álomképed összetörik, és a valóság kegyetlenül arcon pofoz. Egy pont, amikor rájössz, hogy hiába hittél valamiben, olyan kreációkat kergettél, amik talán sosem léteztek, csak túlértékeltél valakit, és csak a fejedben tűntek tökéletesnek. Felugrik a fejedben az összes beszélgetés, azok is, amikre tudatosan nem emlékszel vissza. Velük együtt a tény, hogy talán nem is volt őszinte. Rájössz, hogy el kéne felejtened az egészet, nem keresni többet, nem válaszolni, mert csak fájdalmat okoz. És mégsem tudod rávenni magad, hogy kitöröld mindenhonnan. Mert ha esetleg mégis úgy van, ahogy gondoltad, akkor fájdalmat okoznál neki. És nincs nagyobb fájdalom, mint az ő könnyei. Ördögi kör. Ellentmondások a fejedben.
c.
